Ne csak élvezzük a motorozást, műveljük tudatosan! A BMW Intenzív Tréningjén a kanyarban előforduló buktatókra tudunk remekül felkészülni.

A legutóbbi vezetéstechnikai cikkünkben a helyes alapok elsajátításának fontosságát taglaltuk – ideje viszont továbblépni egy szintet, hiszen többségünk nem csak városban és városi sebesség mellett használja a motorját. A nyílt országúton más jellegű veszélyforrások leselkednek ránk, mint a zsúfolt városi forgalomban. Kisebb a lehetősége annak, hogy mások hibájából szenvedjünk balesetet – mégis a nagyobb tempó miatt nagyobb a bekövetkező baj esetén a sérülések mértéke. Nem árt, ha fejben előre felkészülünk és akként motorozunk országúton. Az átlagembereknek, akik szeretnének eljutni A pontból B-be csak problémát jelent az egyik legnagyobb motoros örömforrás, a kanyar. Azonban a móka és kacagás mellett rengeteg veszélyt rejteget magában minden egyes ív. Nagy sebességnél hatványozottan igaz, hogy képezzük tudatosan szerves részét a járművünknek, ne csak utasok legyünk rajta. Egy pánikszerű, rosszul kivitelezett fékezés, de akár egy helytelenül kiválasztott ív is gyorsan véget vethet a játéknak. Ez viszont nem célunk, amikor motorra ülünk – hogy ezeket elkerüljük igenis gyakorlásra van szükség. Ehhez nyújt segítséget aBMW Motorrad Vezetéstechnikai Tréning Intenzív kurzusa.

Fél napon keresztül kóstolgathattuk ellenőrzött körülmények között, mit tud a technika

A képzés teljes egészében a Kakucs Ringen történt – annak ellenére, hogy ez egy versenypálya, nem pályamotoros oktatás zajlott. Minden elsajátított új ismeret a közúton kamatoztatható – ebből pedig szereztünk bőven a félnapos gyakorlás folyamán. A hűvös április eleji időjárásra való tekintettel rendhagyó módon délutánra tették át a képzést a szervezők. Egy bőséges és laktató ebéddel indult a program – voltak ismerős arcok a csapatban, akikkel már az Alapszinten együtt motoroztam, de volt olyan is, aki már többedjére látogatott el a kakucsi kanyargásra. Miután mindenki degeszre ette magát, nyeregbe pattantunk és a csoportos motorozás szabályait betartva elindultunk a versenypálya felé. Ekkorra már a reggeli ködös időből derűs napsütés kerekedett, jótékony hatással lévén az aszfalt hőmérsékletére is, amely nem mellékes egy ilyen jellegű elfoglaltság során.

Így is kell szezon elején! Két nagy csoportra való motoros gyűlt össze az idei év első intenzív kurzusán

Szép számmal gyűltünk össze, mindenki izgatott volt – vajon könnyedén végrehajtjuk a feladatokat vagy ennyi motoros társunk előtt fogunk egyenként beégni? Az efféle gondolatokat gyorsan félre is tehettük, senki nem úgy érkezett, hogy a másikat lesajnálja – több-kevesebb tudással, de tanulni jöttünk mindannyian. A társaság egyből két csapatra oszlott, egy gyorsabbra és lassabbra – önismereti alapon. Mielőtt nekivágtunk volna a pályának, néhány alapvető információt közölt velünk Zoli, a csoportunk instruktora – ezek betartása esetén csekély a lehetősége, hogy összeakadunk a versenypályán. Először is, semmi hirtelen irányváltás a motorral, legyen a mozgásunk mindig kiszámítható. A tükröket felejtsük el, pályán mindig a hátulról érkezőnek kell figyelni az előtte levőre – ez csak pályán érvényes, közúton a tükör is játszik. Itt viszont lényeges, hogy ne a visszapillantót sasoljuk, mert akkor gyorsan a füvön köthetünk ki. A leglényegesebb szabály pedig a pálya elhagyására érvényes. Jól látható módon, kézfeltartással jelezzük a célegyenesben, ha a végén nem féktávot veszünk a következő kanyarra, hanem kis sebességgel bekanyarodnánk a büfé parkolójába.

Bármilyen motorral érkezhettünk – kanyarodni minden stílusú vassal kell

Már mindenki izzott a versenyláztól – végre pályán motorozhatunk, ahol kanyar kanyart követ egyfolytában és nincs szembe forgalom vagy egyéb zavaró tényező! Egy seprűs teherautó éppen az aszfaltcsíkot takarítja – szuper, még a poros flasztertől sem kell tartanunk. Első lépésben tartottunk egy kis bemelegítő motorozást – az instruktorunkat követve hangolódhattunk rá a motorjainkra és a helyes ívekre. Eleinte csak kis sebességgel kezdtük, ilyenkor még gyakorlatilag mindegy lett volna, hogy milyen vonalon motorozunk körbe – később azonban egyre növeltük a sebességet, itt már fontos volt, hogy szépen egymás után fűzzük a kanyarokat a megfelelő íveken. Az alaptréningen már kóstolgattuk a négyféle kanyartechnikát – név szerint a francia stílust, az angol stílust, a versenyzőktől eltanult hanging offot, és a kissé komikusnak ható Spiegel formációt. Mindegyik változatban mentünk egy-egy kört az oktatónk mögött. A négy kanyartechnika után csere volt – az elöl menő motoros kihúzódott és beállt a sor végére, így kerülhetett sor mindenkire egyenként, hogy közvetlenül Zolitól leshesse el a dolgokat.

A négyféle kanyarvétel közül Zoli éppen a versenyző stílust demonstrálja. Aztán csodálkozik, hogy lyukas a nadrágja…

Így, hogy végre ráéreztünk ebéd után a motorozásra, kezdődhetett a tananyag további boncolgatása. Különböző, kanyarban előforduló vészhelyzeteket szimuláltak nekünk az oktatók – bójákból kirakott folyosók jelezték a megfelelő irányt, ahol végig kellett hajtanunk, majd egy gyors ívváltás után folytatnunk kellett az utunkat. Egyszerűnek tűnt kívülről nézve, viszont a szituációban rengeteget számított a már oly sokszor emlegetett tekintet megválasztása. A kanyar ívén haladva mindenkivel előfordult már, hogy az előre kiválasztott nyomvonalon hirtelen egy jó vastag kavicsfelhordás vigyorgott a képünkbe – ezt tudni kell lereagálni, hogy mi is visszavigyoroghassunk a veszélyforrásra. Ha görcsösen a szennyeződésre fókuszálunk és még azzal sem foglalkozunk, hogy kicsit felállítsuk a gépet magunk alatt, akkor annak rendje és módja szerint otthagyjuk a névjegyünket az aszfalton. Ha viszont el tudunk vonatkoztatni az akadálytól és megpróbálunk nyitni az íven, vagy még szűkebbre vesszük a kanyart egy határozott ledöntéssel, akkor van esélyünk talpon maradni. Alkalmazhatjuk még akkor is ezt a gyakorlatot, ha egy közlekedőtársunk átsodródik a mi sávunkba vagy éppenséggel egy kátyút szeretnénk kikerülni. Millió esetet tudnék még felsorolni, ahol használhatjuk ezt a módszert a baj elkerülésére. Lényeges, hogy amint észleljük a veszélyt, a kuplungot azonnal behúzzuk, hogy az irányváltás során egy esetleges gázcibálás ne járjon komolyabb következménnyel – arról nem beszélve, hogy az alapjárati fordulatszámon a motor forgó alkatrészeinek sokkal kisebb a giroszkópikus hatása, így könnyebben tudunk irányt váltani.

Itt éppen nyitni kellett a kanyar ívén, hogy elkerüljük a képzeletbeli akadályt

Veszély esetén képesek vagyunk ösztönösen cselekedni, sokszor ezzel magunknak okozva a bajt. Ha már elkerülhetetlen az előttünk hirtelen felbukkanó akadály – elpusztult állat teteme, de akár egy átrohanó kistestű állat – akkor bizony nem a fék a megoldás, hanem a higgadt, előre megkezdett ív végrehajtása stabil gázzal. Hogy ez bizonyítást nyerhessen, ezért egy bóját helyeztek el a kanyar közepén elfektetve – ezen kellett áthajtanunk bármiféle kikerülés nélkül. Lássatok csodát, semmi az ég világon nem történt. Egy pillanatra ugyan megrezdült a motor, de a sebességből adódóan nem volt idejük a kerekeknek veszélyes mértékben eltérni a helyes iránytól.

Gond nélkül keresztülhajthatunk egy ilyen méretű tárgyon – ha nem kapkodunk, akkor nem történik semmi komoly

A bójázgatás után jött egy újabb, folyamatos körözés az aszfaltcsíkon. Nem a hagyományos módon, először fél kézzel kellett teljesíteni néhány kört úgy, hogy csak a gázt húztuk. Mivel az volt a cél, hogy bízzunk a motorban és létrejöjjön az összhang, ezért a folytatásban féloldalt helyezkedtünk el a motoron. Jobb kéz a gázon, de balra fordulva ültünk a gépen, mindkét lábbal bal oldalon – ez kanyarokban eleinte nagyon furcsa volt. Mikor már mindenkinek jól ment így is a motorozás, újabb fontos fogásra hívta fel a figyelmünket Zoli – a gázfröccsel való visszaváltásra. Én ugyan már a jogosítványszerzéskor hallottam ezen módszer jótékony hatásáról, azonban a csoportban sokan voltak olyanok, akiknek ez újdonságot jelentett. Egy kisköbcentis motornál nem létfontosságú a technika alkalmazása, azonban egy öblös gép komolyan leblokkolja a hátsó kereket, ha nem szinkronizáljuk egy ütemes gázfröccsel a fordulatszámot visszaváltásnál.

Kanyar előtt a féktávon visszaváltásokat célszerű gázfröccsel segíteni

Több körön keresztül gyakoroltuk ezt a technikát, minden egyes kanyar előtt egy kis csavarintással pakoltuk vissza a fokozatokat. Kezdett belelendülni a társaság, nem volt más hátra mint az egyik legtipikusabb vezetői hibából adódó baleseti helyzet kiirtása a fejekből. Általános hiba a sebesség nem megfelelő megválasztása – nagy jókedvvel tépjük a gázt, aztán mikor jön a kanyar, akkor húzzuk a féket és a csíkot a gatyába, mert nem merjük ledönteni azt a szerencsétlen motort. Pedig a legtöbb esetben a technika még korántsem érte el a határát, amikor a fejünkben megszólal a vészcsengő. Határozottan meg kell próbálni lejjebb borítani a motort a kanyar ívére – legfeljebb elcsúszunk. Még mindig jobb a ledöntött motorról lefeküdni a pár centiméterre lévő flaszterra, mint a méter magasan lévő ülésből katapultálni akárhová. De ahogyan mondtam, még nagyon messze van általában az elcsúszás veszélye attól, amit mi, utcai motorosok érzünk. Fontos, hogy a féket ne húzzuk már, amikor kanyarodunk, mert a felállító nyomaték megnehezíti a kanyarvételt.

Még innen is van lejjebb – ezt a fejünkben kell elsősorban tudatosítani

A feladatunk egészen egyszerű volt – körözni a pályán úgy, hogy nem nyúlunk a fékhez. Bizony, még akkor sem, ha már úgy érezzük, hogy sok lesz. Megkaptuk az instrukciót: mindenki legyen férfi és forduljon be azzal a sebességgel, amivel nekifutott a kanyarnak. Aki fékez, az állja a büfé számlát. Felelőtlenségnek tűnik első hallásra, hogy a másikra rámondjuk, hogy nyuszi vagy – azonban ez is okkal történik. Mindenkinek meg kell tapasztalnia, hogy bőven van tartalék a motorokban és már pusztán attól erősen lassul a motor, hogy ledöntve kanyarodik. Az instruktorok a csapattal együtt motoroztak és figyelték, hogy kinek villan fel a féklámpája. Akkor sem dőlt össze a világ, ha ez megtörtént – nem volt kötelező semmit sem végrehajtani, ha úgy éreztük, hogy képtelenek vagyunk rá. Arra viszont tökéletes volt, hogy ledöntsük az önmagunk által túl magasra épített korlátokat – egyre jobban felbátorodtam, így néha nem bírtam tovább és bele-bele nyúltam a fékbe egy picikét. Valószínűleg még bírta volna, de tovább nem mertem kockáztatni.

A pályán teljesen átadhatjuk magunkat az aszfalt és a gép csábításának – megtapasztalhatjuk a határokat anélkül, hogy bárkit is veszélybe sodornánk

Fontos hozzátenni a dolgokhoz, hogy közúton sokszor másként néz ki egy-egy szituáció. Közel sem állandó az útburkolat állapota, hol csúszósabb, kopottabb az aszfalt, hol pedig simán poros, apró kavicsos. Itt a versenypálya körülményei között szabadjára tudtuk engedni a lovakat, hogy egy újabb szintre léphessen az ember-gép közötti kapcsolat. Olyannyira sikerült a lovak közé csapni, hogy időközben kiintettek a pálya szélére lehiggadni. Nem vagyok rá büszke, de egyszerűen elkapott a gépszíj a BMW S1000R nyergében és próbálgattam, hogy hol a határ. Ha nem szólnak rám, akkor néhány körön belül biztosan a földön találtam volna magamat.

Ha már csak egy leheletnyivel is tudatosabban motorozunk a tréning után, már megérte a befektetést. Nem garancia, de egy plusz biztosíték az épségünk érdekében

Fél nap alatt nem lehet csodát művelni – viszont tapasztalatszerzésre kiváló ez a tréning. Amennyiben jól az agyunkba véssük, hogy vészhelyzetekben miként kell cselekedni, akkor nagy valószínűséggel a jó megoldást fogja dobni az agyunk, amikor tényleg baj van. Nincs annál rosszabb érzés, mikor a saját butaságunk miatt törjük össze a motorunkat. Váratlan események előfordulhatnak bármelyik kanyarban – az lenne a legjobb megoldás, ha csak olyan sebességgel haladnánk közúton, amellyel maradéktalanul belátjuk a kanyart. Viszont legyünk őszinték magunkkal – ki az, aki néhanapján nem hajt egy kicsit gyorsabban a kelleténél? Ebben a helyzetben fogjuk megérteni, hogy mennyire kifizetődő egy ilyen félnapos gyakorlás. Sóder van az út közepén? Kuplungolok és ívet váltok. Macska az úton, már túl van a dolgon? Nem marok rá a fékre, áthajtok rajta – neki már úgyis mindegy, elég egy napra egy áldozat, ne legyünk mi is azok. Jön a kanyar, jön a hű …meg effektus? Légy férfi, vállald el és döntsed lefelé – az esetek kilencvenkilenc százalékában bele fog férni. Senkinek nem hiányzik a szalagkorláttal való találkozás, de akkor már adjam meg az esélyt magamnak, hogy nem egyenesen nekirongyolok, mert berezeltem. Nagyon megéri tehát a beruházást egy ilyen képzés – nem utolsó szempont az anyagi kár elkerülése, az pedig főleg vitathatatlan, hogy a testi épségünk az egyik legféltettebb kincsünk. Nem jelenti azt a BMW Motorrad Intenzív Tréning elvégzése, hogy többé nem érhet baj bennünket – inkább csak lecsökkentjük az esélyét a saját hibából bekövetkező baleseteknek és segít a mások felelőtlenségéből adódó vészhelyzetek megoldásában.

Forrás: Onroad.hu