2013. október 3., csütörtök
Az első gyorsteszt az új 4-esről Papp Tibi tollából.
Határozottan meglepődtem, hogy a BMW a hármas kupét átkeresztelte négyesre, pedig ez ezer éve bejáratott műfajnak tűnik. Mintha ez bármit változtatna a lényegen: ugyanaz a technika, kupéként. Igazából szánalmas, hogy a németek ennyire egymást másolják. Jött az Audi, hogy az A4-esnek a kupéját, kabrióját és ötajtós változatát A5-nek keresztelték, erre a BMW-nél hirtelen betojtak: atyavilág, ezek miért csinálták ezt? Lehet, hogy ezzel nyomnak le minket? Biztos valami furmány. Na mindegy, biztos ami tuti, ők is átszámozták a kupéjukat.
Gondolják el, hogy így mennyire kitoltak a vevőkkel. Egy társaságban megkérdik a fickót, hogy milyen autód van? Hát BMW-m! És már csusszannának lefelé a bugyik, de hirtelen beüt a krach: az egyik csaj megkérdi, hogy mégis milyen BMW. Négyes? Az meg milyen? Hát, izé, ööö, tudod, a hármas kupé. Akkor ez csak egy hármas? Nem, tudod, ez már négyes… Miért? Tán nagyobb? Nem. Erősebb? Nem. Magyarázkodni kell, innen csak trükkösen lehet oda kanyarítani a beszélgetést, hogy a vége az legyen: meg hát.
De még mielőtt megszakadna a szívünk a nagy sajnálatban, szögezzük le: ez a BMW rohadt jól néz ki, mindegy, milyen számot írnak rá. Az első sárvédőkön lévő levegőnyílások viszont véleményesek. Állítólag aerodinamikai szempontból fontosak, és tény, hogy valóban a kerékjáratból vezet ide egy levegőcsatorna. Ám tartok tőle, hogy ez kábé annyira fontos, mint az F1-ben kifejlesztett apró aerodinamikai terelőlapocskák, amiket vallásos fanatizmussal, milliárdokért tesztelgetnek, aztán a versenyző letöri rögtön a rajtnál, és olyan gyors lesz, mint soha máskor. Mert ha ennyire nélkülözhetetlen az a luk, akkor a sima hármas limuzinon miért nincs? Az ilyen dolgok úgy szoktak születni, hogy a formatervező megszólal: itt van ez a lemezfelület, olyan kopár. Kéne rá valami. Az meg snassz, hogy csak egy kamu kopoltyút rakjanak, nem a Fordnál vagyunk kérem. Szóval kéne neki valami funkció is. Hát lett neki. Meg kapott egy randa fekete keretet, hogy messziről látszódjon, a puccosabb változatokon ez persze lehet krómozott is.
Lehet, hogy enélkül unalmas lenne a 4-es kupé formája? Nekem biztos nem hiányozna.
Ezzel nagyjából fel is soroltam, mi bajon ezzel a járművel. Talán még egy dolog fájhat, az hogy a hátsó ülés kétszemélyes, ez is nyilván olyan okból, hogy nehogy rontsa a limuzin eladásait. Tényleg, ennél jobban nem lehet kicseszni a vásárlóval, mint odarakni egy tárolótálcát, ahol középen az utas ülne, egy akkora padon, amekkora a limuzinban is van. Gyakorlatilag a tér is ugyanakkora, vagyis tök jól el lehet férni, szerintem a tető sem túl alacsony. Illetve lehet, hogy egy langalétának az, ám mivel kupéról van szó, ez nem bűn, hanem fícsör.
Amúgy szerintem a 6-os kupéban kisebb a hátsó tér, és lehetetlenebb vállalkozás oda bejutni is. Ja, csomagtartó, na az is van, szinte egyenértékű egy limuzinéval, alig szűkebb 35 literrel, ami egy kisebb hátizsák mérete. Higgyék el, ennek nincs nagy gyakorlati jelentősége, sőt, a bővítés is egyszerű, nem kell bemászni hozzá, hanem a csomagtérnyílásnál lévő karokkal dönthetők előre. Próbáltam, kellemes hely, Tannisban ugyanis innen fotóztam egy másik autót, amit Tesla Model S-nek hívnak, és történetesen árammal közlekedik. Ergo, csak suhan.
Talán ezért is éreztem, hogy pusztulásnak indultak az agysejtjeim, amikor átültem a dízel BMW-be és beindítottam. Nálam valahogy nem klappol a kupéság ezzel a motorral, ha lenne, inkább választanám száz-egynéhány lóerős 416i kivitelben. De nincs, legalábbis egyelőre. Még szerencse, hogy ha már úgy 50-60 fölé lendül a tempó, a dolog normál motorzúgássá szelídül, bár érzésem szerint ma már egy dízel Peugeot fényévekkel kulturáltabb. De a BMW-nek inkább elnézünk ilyesmit, mert BMW.
Pontosítanék: erős BMW.
Mert ez a kétliteres dízel tényleg bivaly, 380 newtonméter, 184 ló. Megy is, ha kell, az automata váltó ellenére. Sőt, igazából automatával jobban gyorsul, mint kézivel. Ugyanaz a nyolcgangos ZF van benne, mint a hasonló hátsókerekes európai kocsikban (kivéve ugye a Mercit), ami villámgyorsan vált, sőt, még motorleállító funkciója is van, mert ma ez a menő az emissziós és fogyasztási normák megkerülésére, hisz a városi mérési ciklus harmada gyakorlatilag ácsorgás.
Ez a kocsi igazából lakott területen kívül az igazán frankó, mert ekkorra válik kellemes utazó duruzsolássá a hangja, miközben elképesztően finoman rugózik. Valójában a gyorsítások puszta nyomatékból megoldódnak, felesleges a padlógázt erőltetni, mer a bután bőgő dízel nem illik a kocsi méltóságteljes haladásához.
Higgyék el, mégis megértem azt, aki ilyet vesz. Egyszerűen kéjes érzés, amikor ránézek a fogyasztásmérőre, és látom: országúton tényleg négy egész pár tized a fogyasztás. Ez a változat, amit kipróbáltunk, szinte cégautó-kivitel volt, szerény felszereltséggel, olyan egyszerű ájdrájvos cuccal, amiben például nem volt navi. De nem baj, örülök, hogy végre láttam ilyet, nem sok újságírónak adatik ez meg. A szövetkárpit is bejött, egyszerű, de én szívesebben használnék ilyet, mint bőröset. Sőt, akár még a kormányról is elhagyhatnák a bőrt, mert a szintén Tannisban kipróbált Hyundai i10-é is finomabb volt.
