2013. október 11., péntek
Biztosan van olyan motoros, aki még soha nem hajtott a megengedettnél gyorsabban életében. De az eszetlen gyorshajtással miért kell dicsekedni?
A napokban olvastam néhány franciaországi esetet azokról a nagyon bölcs motoros társainkról, akik száguldozásaikat feltöltötték a videómegosztókra, majd a rendőrség némi idő elteltével szépen bekopogtatott hozzájuk. A galloknál ugyanis egy külön egység ezeket az oldalakat figyeli, és ha valakit be tudnak azonosítani saját ostobán dicsekvő felvétele miatt, annak bizony utána is mennek. Néhány konkrét eset: az egyik rájder azt a hőstettét osztotta meg a nagyérdeművel, amint 116-tal repeszt városban (50 helyett), a másik 189-cel gurulgatott (a megengedett tempó ott 110 volt). De volt olyan autós is, aki sikeresen felvette, amint kétszázzal dörrent a lakott területen. Feltöltenie már nem sikerült, mert két ártatlan emberrel együtt meghalt… De a felvétel megmaradt utána.
A hőstett-sorozat egyik pillanata
Csak az alábbi teljesen egyszerű példákba gondoljunk bele: mi történik, ha valaki kihajt egy mellékútról, és az autós valóban vészfékez egyet? Teljesen függetlenül attól, hogy ő maga ütközik-e vagy sem, a motoros szinte teljesen biztos hogy ott hal meg a Mercedes hátulján. Nem beszélve arról, amikor 280-nal dörren el jobbról egy társa mellett. Teljesen biztonságosnak azt a pillanatot sem nevezhetjük. Nagyon kíváncsi leszek, hallunk-e ennek a történetnek az utózöngéiről – bár Svédországban állítólag egy ilyen felvétel nem számít bizonyítéknak.