2013. szeptember 30., hétfő
Nagyon hasznos ötletgyűjtemény minden motorosnak, amely valóban segíthet abban, hogy jobban észrevegyenek az autósok – és túléljük a motorozást.
A motorkerékpárnak igazából két fő hátránya van, amelyek miatt rendszeresen kerülhetünk komoly veszélyhelyzetekbe. A nagyfokú dinamika (amely miatt persze imádjuk is őket) és a kis homlokfelület következtében jellemző rossz észrevehetőség. Rengeteg autóval történő ütközés ezen kettő együttes hatásaként következik be: villámgyorsan ott termünk, ahol az előbb még hírünk-hamvunk nem volt, és az egyébként defenzíven és körülekintően vezető sofőr mondjuk „elüt” minket, mert egyszerűen nem vett észre. Ilyenkor mi mindennek elmondjuk az autósokat – de tegyük a szívünkre a kezünket: amikor autót vezettünk, nem kerültünk még ugyanilyen helyzetbe? Én sajnos már sokszor – igaz, hála istennek hasonló baleset részese még nem voltam. Vannak azonban módszerek arra, hogy motorosként jelentősen javítsuk az észlelhetőségünket, és ezzel együtt az életben maradási esélyeinket.
Nagyon szigorúan tud kinézni egy csont fekete vas, de olyan mértékben képes beleolvadni a környezetébe, hogy az egészen elképesztő. Így ha tehetjük, tudatosan válasszunk élénk színű motorkerékpárt magunknak. Biztosan van, aki nem tart férfiasnak egy piros gépet, bár a mellékelt képen levő olasz paripára még talán ez sem igaz így… Mindenesetre egy tény: sokkal korábban észre fognak venni a forgalomban.
Amikor tavaly év elején először kezdtem élénk sárga bukósisakot és kabátot viselni, személy szerint is megdöbbentem a hatásán. Anélkül, hogy bármit tettem volna, észrevehetően előzékenyebbek lettek az autósok és „nyíltak a sorok” a városban. De még országúton is sokkal jobban lehúzódtak és elengedtek. Pedig semmi egyebet nem tettem, még azt sem mondhatom, hogy agresszív stílusban haladtam volna. Így most, hogy esőkabát vásárlása előtt állok, fel sem merül, hogy ne UV-sárgát keressek. Minden körülmények, de különösen rossz látási viszonyok között létkérdés, hogy minél több ilyen ruhadarabot viseljünk!
A felnicsíkot sokáig felesleges úri huncutságnak tartottam – ma már nem. Gondoljunk bele: a kerékpárokon kötelező a kerekenként két prizma használata – akkor motoron miért nem? Azonban ne csak a felnire ragasszunk: teleszkópokra, oldaldobozokra – bárhova, amit az autósok jól észrevehetnek. Jómagam a saját gépem aludobozaira tettem több helyre sima, autósboltban kapható 3M fehér matricákat (csíkban, méterre tudod megvásárolni), amelyeknek hála már olyan messziről észrevehetnek az akár szemből-, akár hátulról érkező autók, ahol a piros lámpám fénye még szinte nem is látszik.
Itt a cikk elejére kell visszautalnom: sajnos egy átlagos autó oldalsó tükreinek holtterében egy motorkerékpár olyan vidáman el tud tűnni, hogy az egészen ijesztő. Ha pedig oda bújunk, szegény autós sem az élénk színű motorunkat, sem a jólláthatósági esőruhánkat nem fogja észrevenni… Úgyhogy a forgalomban nagyon figyeljünk oda rá, hogy soha ne tartózkodjunk hosszasan ezeken a területeken! A legjobb módszer erre nézve az, ha állandóan keressük a szemkontaktust az autóvezetőkkel. Ha mi látjuk az ő arcukat, a tükörbe pillantva nekik is észlelniük kell minket!
Sajnos a járművezetőknek általánosságban halvány fogalmuk sincs a megfelelő követési távolságról. Személy szerint nagyon nem szeretem, amikor motorral közlekedve a „seggemben jön” egy autó.
Mert ne legyenek illúzióink: bárki, bármikor eleshet – és ha olyankor még át is hajt rajtunk egy 1,5 tonnás jármű, az minimum nem kellemes. De az sem, ha mi még mondjuk megállunk egy vészhelyzet előtt, majd ugyanez a nálunk kissé súlyosabb vasdarab telibever hátulról… A mögöttünk jövő figyelmét pedig remekül fel tudjuk hívni erre azzal, ha gyors ütemben megvillogtatjuk a féklámpánkat. Személyes tapasztalatom, hogy erre általában kicsit lemaradnak. Aki pedig ezt sem veszi észre, attól el kell távolodni – akár előrefelé, akár úgy, hogy mi engedjük el őt.
Az egyik legrégebbi, ám a mai napig hasznos trükk: nappal kapcsoljuk fel a távolsági fényt! Sok barátom esküszik rá. A szemből érkezőket ilyenkor nem vakítjuk különösen el, tehát nem zavarjuk őket túlzottan meg – a tükörben vagy egy elsőbbségadási helyzetben viszont sokkal korábban és jobban fognak minket észlelni. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy amint szürkülni kezd, álljunk vissza a tompítottra – ilyenkor ugyanis már valóban elvakítjuk a szemből érkezőket, ami által ténylegesen mi magunk teremtünk balesetveszélyes helyzetet.
Eleinte a nagy túraendúrókon kezdett el terjedni, de ma már egyre több motorra tesznek a tulajdonosaik a motor hossztengelyétől jóval szélesebben szimmetrikus kiegészítő lámpákat. Sajnos a magyar jogrend szerint ez egyelőre nem szabályos, de személyesen még egyetlen esetről sem hallottam, amikor egy rendőr ezért akarta volna leszerelni a motor rendszámát (ellentétben a valóban zavaró, vakító és szabálytalan utólagos gagyi xenonokkal). Különösen hasznosak a ma még csak borsos áron beszerezhető, de nagyon jól látható és kevés áramot igénylő ledes fényforrások – ezeket direkt úgy találják ki, hogy akkor se vakítson, ha szándékosan a szemünkbe világit, mint az autók nappali fénye.
Amikor egy autós nem vesz észre és elkezd „ránk húzni”, gyorsan és hatékonyan fel tudjuk hívni magunkra a figyelmét egy rövid, lehetőleg szaggatott kürtöléssel. Ne restelljük megtenni, mert sokkal egyszerűbb, mint azután egy komolyabban kibontakozott vészhelyzetet vezetéstechnikailag megoldani. (Persze a példavideóban a motoros társunk talán „kissé” túlreagálta a dolgot…)
